Szombaton reggel esett az eső Nagykanizsán, a vízszintes látás háromszáz méter, a fél országot összefüggő felhőzet borította, a hétvégére szóló előrejelzések záporokat, zivatarokat ígértek. Nem a legjobb kilátások egy repülő verseny megrendezéséhez, különösen akkor, ha a döntőbe jutott csapatokat az ország másik végéből várjuk, tudva, hogy többen is szárnyon érkeznek. De ez a verseny a Köztársaság Kupa döntője! Az ide bejutottak már bizonyítottak, rájuk lehet számítani!

Egész héten zajlottak az egyeztetések, Soltvadkert és Győr jelezte, hogy nem tud jönni, a többiek azt ígérték itt lesznek. A távolmaradók helyébe Szombathely és a címvédő Délalföld csapatát hívtuk be. A Palota-Albatrosz vegyescsapat kivételével mindenki meg is érkezett. (Mint Kovács Árpád később telefonon tájékoztatott, már pár nappal előbb eldőlt, hogy nem jönnek, csak engem elfelejtettek erről értesíteni, pedig biztos lett volna csapat, amelyik szívesen beugrott volna helyettük!)

Délután kettőre, a megnyitó kezdetére ideális időjárás és számos érdeklődő várta a csapatokat (Békéscsaba, Nyíregyháza, Izsák, Délalföld, Szombathely, Keszthely-Zalaegerszeg, Nagykanizsa). A lufivadászattal kezdődött a verseny, Hegedűs Karcsi rögtön az első géppel kidurrantotta mindhárom lufit, jó magasra téve ezzel a lécet a többi versenyző számára. Bár hasonlóan hibátlan teljesítményt csak Filipovits Attila tudott nyújtani, már ekkor látszott, hogy a Köztársaság Kupa történetének egyik legszínvonalasabb versenye zajlik.

A híd repüléssel folytatta a mezőny. A két kapu közötti talajérintést csak Bartovics Józsefék (Qwakk) teljesítették hibátlanul, volt akit a szalagok tréfáltak meg (Kovács Aurél, Filipovits, Török András)

A homokzsákkal való célbadobás következett, hibátlanul teljesítettek Szalay Péterék, Matuska Paliék, nagyon jól dobtak az Izsákiak. Ellenben nagyon eldobta a „kalapácsnyelet” az addig vezető Nyíregyháza és az addig szintén jól teljesítő Szombathely.

A szalag mögé történő leszállással egy újabb tusát teljesített a mezőny. Nagyon jól teljesített a Nagykanizsa, Nyíregyháza és a Délalföld csapata.

Az utolsó feladat előtt még négy csapatnak volt esélye a kupa elnyerésére, háromhibányi időtávolságon belül ők voltak egymáshoz: Délalföld 782 mp, Nagykanizsa 814, Izsák 849, Nyíregyháza 870.

A célbalövés feladatát az esélyesek közül időrendileg a Délalföld kezdte, mindkét gépük egy-egy hibával teljesített. Őket az Izsákiak követték egy és két hibával, majd a Nagykanizsa következett egy hibával és hibátlanul, illetve a nagy rivális Délalföld csapatánál három másodperccel jobb repült idővel teljesítve a feladatot. A Nyíregyháziak nagyon rosszul, találat nélkül zárták ezt a számot. Az összesített időeredmények alapján Nagykanizsa csapata egy másodperccel a Délalföld csapata, a címvédő előtt végzett, harmadik az Izsák lett. Akkor még azt hittük ez a végeredmény, de nem.

Történt ugyanis, hogy a Délalföld csapatának második párosa, (Kovács Aurél-Varga Róbert) a harmadik lufinál vitatható módon ért el találatot, amit előbb a versenybíró megadott, majd a vezető bíróval folytatott rádiózás után nem adott meg. Mégpedig azért, mert a vezető bíró látta, hogy a lufi kipukkanását nem a lövés, hanem a lufinak a géppel való ütközése okozta.

Ezt a döntést a Délalföld csapatának másik pilótája, Matuska Pali erősen vitatta, csatlakozott álláspontjához a Békéscsaba csapatának egyik pilótája, Szalay Peti is. Szerintük az esetről nem a versenybíróknak, hanem egy bizottságnak kellene dönteni.
A helyzetet bonyolította, hogy az eddigi kupákon kizárólag versenybíróként vettem részt, az idei évben a kanizsai csapatban versenyeztem is. A Dákán lebonyolított selejtezőben a több éve sikeresen működő versenybírói csapat nélkülem is kiválóan tette a dolgát, meggyőződésem szerint nem volt ez másképpen a döntőben sem. Azokban a sportágakban, ahol bírók döntenek, mindig előfordul, hogy van, aki nem ért egyet egy-egy döntéssel. Ez itt is előfordult már máskor is. Határozott álláspontot képviseltem ez ügyben több éven át: ebben a sorozatban nem népszavazással, hanem a versenybírók döntése alapján dőlnek el a vitás kérdések. (Előfordult már, hogy egy foci meccsen az egész stadion másképp látta a történést mint a bíró, de a bíró döntése a mértékadó.) Egy szóval nem állítom, hogy a bíró tévedhetetlen. Ahogy nekem, mint versenyzőnek „jogom van” hibázni, úgy neki is. Matuskáék következő kifogása az volt, hogy miért kanizsaiak a bírók, miért nem hoztam semleges bírókat, ha Kanizsa is érintett. Kanizsa eddig minden döntőben szerepelt, de mindig kanizsaiak voltak a bírók, mindkétszer akkor is, amikor a Délalföld győzött. Érdekes módon akkor nem merült fel az elfogultság kérdése. Egyébként, ez a rendezői gárda, néhány alkalmi változás kivételével, az ilyen jellegű versenyek kezdete óta állandó közreműködői a versenyeknek, soha egyetlen fillér ellenszolgáltatást nem kaptak a munkájukért, a legtöbbjük nem repül, csak szimpatizáns. Az első kérő szóra feláldozzák szabadidejüket, járják velem az országot, megteremtve a lehetőséget arra, hogy a versenyzők versenyezzenek, Ők elvégzik a nem éppen szórakoztató munkájukat.

Szerintem megérdemeltek volna annyit, hogy ne kérdőjelezze meg senki a tisztességüket!

Szóval eredményhirdetés!

A ceremónia mester Cserti Tibor, a nagykanizsai egyesület elnöke, díjátadó Molnár Zoltán a Halley Kft tulajdonosa.        

Szépen mennek a dolgok, a sorrendet hátulról kezdve elérünk a második helyezetthez, amikor is Matuska Pali a fent leírt problémára hivatkozva kijelenti, hogy nem veszik át a másodiknak járó serleget, és az őket, itt Nagykanizsán ért diszkrimináció miatt sem Ő, sem barátai többet Nagykanizsára nem jönnek versenyezni. Pillanatnyi döbbent csend, majd az álláspontjukat támogató, majd cáfoló hozzászólások után, a versenybírók vezetője ismertette a döntésük hátterét, de ezt az érintettek továbbra sem tudták elfogadni. Ezt követően Cserti Tibor a következő javaslattal rukkolt elő (látszik, a helyi képviselőtestületben politizál): a versenybíróság hirdessen ki az első helyen holtversenyt! Ezt az érdekeltek elfogadták. Ezzel véget ért az eredményhirdetés, de mivel ez a verseny egyben válogató viadal is volt a másnapi Magyarország-Horvátország válogatott meccsre, ezért hátra volt még a másnapi csapat kijelölése. A verseny előtt meghirdettem a válogatás szempontjait, konkrétan azt, hogy a legjobb eredményt elérő hat páros alkotja majd a magyar válogatottat, de ebből a szempontból nem vesszük figyelembe a Filipovitsék és a mi párosunk által elért eredményeket.
 

Ezt követően a résztvevők hozzáláttak a vacsora elfogyasztásához, majd jókora mennyiségű agysejt alkoholba való ölését követően, a vitás kérdések századik verziójú átbeszélése után mindenki „szállására hajtatott”.

2009.június 29.

Ferinc Vince