Egy évvel ezelőtt panaszkodtam, hogy kicsi volt a magyar csapat, hát most még kisebb: mindösszesen egy kétüléses sárkány és kész!

Jó, most messzire kellett menni (Anglia), drágította az utat a csatornán való átkelés, Anglia egyébként is drága ország és még hosszan lehetne a távolmaradás okait sorolni, de felesleges.

Két napig tartó fárasztó utazás után, késő este érkeztünk meg Sywell repülőterére. Hat éve a „csapat” állandó kísérője a Vizaknai család.



Most változott a felállás, a státusz, hisz Varga Zoli állandó navigátorom az idén nem tudott időt szakítani a versenyzésre, Vizaknai Katinka - Sanyi barátom kisebbik lánya – helyettesítette már a Nemzetin is, és természetesen az EB-n is. A nővére Erzsike a tolmácsolásban segédkezett, Irma a feleségemmel együtt szokásos módon és színvonalon a hadtápot vitte, Sanyi pedig ismét a technikai mindenes volt.

A tavalyi technikához képest annyi a változás, hogy Molnár Zoli készített egy 35 kg-al könnyebb trikét, illetve másik légcsavarunk van. A felszálló súlyunk majd 50 kg-al kevesebb az egy évvel ezelőttihez képest!

Anglia = eső és szél! Ez most is így volt. Más léptékű a térkép, sajátos a táj! Az első felszállás után azt hittem vissza sem találok a reptérre. Bár folyamatosan olyan erős szél fújt, hogy odahaza a reptér közelébe se mennék, itt repülni kellett, hisz rohamosan közeledett a verseny kezdete. Volt egy hivatalos gyakorló feladat, csak hat fotót találtunk meg a tízből. A saját tervezésű edző feladatokkal együtt azért a kívánt eredményt ezek a repülések meghozták. Helyre került a navigáció, hozzászoktunk az erős szélhez.

Az első két napon alig fújt a szél. Ennek, nameg a légcsavar beállítás hibáinak köszönhetően három felszállásunk nem sikerült. Két alkalommal, pár méterrel a deck vége után tudtunk csak felszállni (20-20% büntetés). A harmadik feladat az volt, hogy az 1 méter magasan kifeszített szalaghoz minél közelebbről startolva kell fölötte átrepülni. (minél közelebbről indulsz, annál több pontot kapsz). Az előző felszállásokból okulva a „tuti” 115 méteres távot választottam. Hát nem jött be, gurulva szakítottuk a szalagot és még vagy 10-15 méterrel később tudtunk csak felszállni. Ez bizony 0 pont. A navigációs feladataink jól sikerültek, egy fotónál többet egyszer sem hibáztunk, a kapuk többnyire jól sikerültek. A büntetések nélkül mindig 83% felett teljesítettünk. Minden szám célraszállással ért véget, többnyire a megállás hosszát is mérték.



Az első lett 200 pontos, a többi mind 250, a megállásaink is jól sikerültek, az időt is jól tartottuk.
Mindennapi légcsavar állításainknak és az újra felerősödő szélnek köszönhetően több büntetést már nem kaptunk a rendezőktől.

Mondom a rendezőktől! Merthogy büntettük mi magunkat is. Talán néhányan emlékeztek rá, Portugáliában azzal buktuk el a harmadik helyet, hogy egy „pókháló” jellegű üzemanyagos számban nem kapcsoltuk be loggert (adatrögzítőt).

Itt a navigációs feladatoknál a start előtt 20 perccel, karanténban kaptuk meg a térképet, fényképeket. Jöttek a versenybírók, plombálták a telefonokat, extra loggereket. Kialakult a menete a dolgoknak.

Az üzemanyagos számnál a start előtt nem volt karantén, nem plombálták a telefonokat, szóval nem a megszokottak szerint mentek a dolgok, el is felejtettük a loggereket bekapcsolni.

A leszállást követően akkor jöttem erre rá, amikor a szokott leadóhely felé fordultam.

Hat évvel ezelőtt ugyanezért a hibáért majd megütött a guta, most – köszönhetően talán a felszállásos büntetéseknek – szinte rezignáltan vettem tudomásul. Ezért a számért kb.650 pontot kaptunk volna, a büntetések és a szalag szakítás több mint 550 pontot jelentettek.

Egy világversenyen alaptételként kezelik, hogy a deckből fel kell szállni, a loggert be kell kapcsolni. Ha ezeket az alaptételeket teljesítjük, most egy EB bronzzal lennénk gazdagabbak.

Így viszont meg kellet elégednünk a 9. hellyel. Összeségében ez is jó helyezés, hisz 26 páros indult a kategóriánkban.

Katinka kezdő navigátorként is kiválóan teljesített. A csapatversenyben sem lettünk utolsók (pedig egyedüli országként voltunk egygépes csapat). Épen, egészségesen hazaértünk mindannyian, pedig a hazafele vezető út sem volt viszontagságoktól mentes.

Katinka blogját a http://emc2010-hu.blogspot.com/ címen olvashatjátok.

A hivatalos eredményeket a http://www.emc2010.org.uk/index.cfm címen találjátok.

Ha esetleg valakinek nem nyílna meg, a mi kategóriánk eredményei ide kattintva is megnézhetők.

Ezen az oldalon megnézhetők a repült útvonalak: http://www.emc2010.org.uk/trackreview/flights.html

Ferinc Vince