EGYESÜLETEK

VERSENYEK

 Arany és ezüstérem az angliai UL VB-ről!

Vissza a versenyekhez

Kicsivel több, mint egy hete befejeződött az Angliai Popham repterén az idei UL VB, ahol ismét sikeresen szerepelt a magyar csapat.

Az előző évhez hasonlóan most is csak két párosunk indult, de ez nem ment az eredményesség rovására. Ugyan változó szereposztással, de sikerült megismételni a tavalyi EB sikereket: 

kétüléses autogyro kategóriában V I L Á G B A J N O K

Ferinc Vince-Dobó Máté páros,

 kétüléses merevszárnyú kategóriában V I L Á G B A J N O K I  E Z Ü S T É R M E S a

 Dolhai Krisztián-Szőnyegi Lajos páros.

 Hosszú utazást követően 15-n délután már a levegőből ismerkedtünk a reptér közeli vidékkel, és egybehangzóan állapítottuk meg, hogy nagyon nehezen navigálható a terep, ugyanis nem csak az utak, vizek mentén vannak fasorok, hanem szinte minden telekhatáron is. A térképen viszont csak az utak és a vizek szerepelnek, de vannak részek ahol nagyon sűrű az úthálózat, néhány út viszont nem szerepel a térképen. Tudtuk már előre, hogy nem lesz egyszerű, de azért érkeztünk már hétfőre, hogy legyen idő hozzászokni a tájhoz, a 1:250000-s léptékű térképhez.

 A tavalyi csapathoz képest sokkal "férfiasabbak" lettünk, hisz Vizaknai Erzsébet csapatvezető szerepét sokszoros bajnokunk, Thuróczy Endre vette át, míg az egészségügyi problémákkal küzdő Szabó Gabriella navigátori feladatait Dobó Máté próbálta megoldani. Mindketten kiválóan teljesítettek! Ahogy már egy évvel ezelőtt is, a csapat kiegészült Csuha Péterrel és Ferincné Bohár Erzsébettel, akik szintén nagy segítségünkre voltak.

 A repülőtér Anglia déli részén, Londontól egy órányira, dél nyugatra fekszik, nagyon szép környezetben, rengeteg géppel (köztük egy magyar lajstromú AN-2), hangárokkal, nagyon sok korlátozással. A reptérnek nincs 10 négyzetméternél nagyobb természetes vízszintes része, a főpályát két oldalról magas fák övezik, a pálya sarkánál egy víztorony. A hazai hatóságtól biztosan nem kapna engedélyt, de itt, egy kb. 100.000 lakosú város közelében legalább Budaörsi nagyságrendben működik minden gond nélkül. Vajon hogyan csinálják? (arra gondolni sem merek, hogy esetleg a mi szabályainkkal lehet valami gond)

A megnyitó előtt az erős szélben

Dolhaiék a Google Earth segítségével már idehaza megkezdték a tereppel való ismerkedést, nagyon aprólékos, alapos munkával javították a térkép hibáit, amit a kinti repüléseikkel még pontosítottak. Átbeszéltük ezt a módszert, nagyon jónak látom én is, de az én módszerem már "megkövesedett", nem láttam célszerűnek váltani. Nekik nagyon bejött, hisz az egész mezőnyben a legprecízebben repültek térben és időben.

 A megnyitót követően az első két feladatot egy felszállásból kellet végrehajtani. Felszállás az 1 méter magasan kifeszített szalag felett (minél közelebbről indulva), majd emelkedés után állított motoros célraszállás. Krisztiánék kategóriája kezdett, a többi kategória eső miatt pár nappal később folytatta.

Az eső miatt csak hétfőn volt a következő feladat, egy economi (fordulópont vadászat) repülés. Meg kellet adni a felszállás előtt a meglátogatni tervezett fordulópontok számát (ha a terv egyezett a teljesítettel + 200 pont), három kötelező pont átrepülési idejét (100-100 pont, minden másodperc tévedés 5 pont levonás, tehát 21 másodperces sietés vagy késés már 0 pont) Dolhaiék nagyszerű teljesítménnyel nyerték ezt a számot, mi a negyedik helyen végeztünk (bár kategóriánkban a legnagyobbat repültük, de az egyik pontot az előírt minimum 250 méter helyett csak 280 méterre közelítettük meg, borult a terv, ugrott a 200 pont).

A következő feladat során három koncentrikus kör közül a kapott és megtalált "fordító" fotók által megszabott vonalon kellett repülni. Mi nyertük ezt a feladatot, Lajosék a többszörös világbajnok helyi versenyző mögött második helyen végeztek.

 Másnap a közeli Wight szigetre kellet repülni egy olyan navigációs feladattal, hogy a térképre csak egy rövid vonal volt felrajzolva, az összes többi szakaszt a megtalált fotókon szereplő irányszögek alapján a levegőben kellett megszerkeszteni. Kitaláltuk, hogy majd fóliára felrajzoljuk az irányszögeket még a földön. (A navigációs feladatoknál a felszállás előtt 30-40 perccel a "karanténban" kapjuk meg a térképet a fotókkal együtt). Két oldalnyi fotót kaptunk, de én csak az első oldalon levő kettő irányszöget rajzoltam meg, majd a szögmérőt a gép orrába (repülés közben elérhetetlen hely) tettem. Ne kérdezzétek meg hogy miért, nincs rá logikus magyarázat. Felszállás után szembesültem a problémával, de már nem lehetett orvosolni. Így aztán a megtalált fotókon szereplő irányszögeket saccra követve repültünk. Máté nagyszerűen bökte ki a fotókat, én jól saccoltam, szépen végigrepültük a feladatot. Dolhaiék sajnos egy fordító fotót kihagytak, de jó logikával nagyszerűen korrigáltak, ők harmadikok, mi másodikak lettünk. Ez a logikai korrekció később sok bonyodalmat okozott, a versenyigazgató "visszafele repülés" miatt elvette a pontjaikat, a zsűri pedig óvás után visszaadta, mert: .. a megoldás ugyan nem egyezik a feladat szellemiségével, de nem sérti a szabályokat! Ezt a csehek nem bírták megemészteni, még közvetlenül az eredményhirdetés előtt is óvtak, de hiába. 

A sziget egyébként gyönyörű volt, de nekem nehezen emészthető gondot okozott a víz feletti repülés, de ...

Visszafele szintén levegőben szerkesztős feladat várt ránk, ekkor az egyenesek közötti átkötéseket kellett a fordító fotók segítségével megrajzolni. Ezt a feladatot harmadik helyen zárta mindkét legénység. Visszaérés előtt még egy idegen reptéren, négy részre osztott 6 m-s boxban végrehajtott talajérintést kellett végrehajtani.

Csütörtökön pótolta a többi kategória az első napi eső miatt elmaradt szalag feletti felszállást, majd állított motoros célraszállást, aztán mindenkinek volt még egy szalag mögé való leszállás, megállási úthossz méréssel. Mindkét gép legénysége jól  teljesített.

A legöregebb és valószínüleg a legfiatalabb felnőtt világbajnoka a sportágnak és az országnak
 

Nagyon nehezen születtek eredmények, sok volt a panasz, az óvás, nem volt összesítés, mindenki maga számolt, kisebb-nagyobb hibával. Az eredményes óvás után, tudva, hogy üzemanyagos szám lesz, bíztunk benne, hogy két éremmel zárunk majd.

Az utolsó napra egy újabb economi feladat maradt, az első szakaszában egy sebességi résszel (ennek a mp-re pontos idejét is meg kellet adni), majd a maradék üzemanyaggal a legnagyobb távot repülni, és visszaérni a reptérre. Nagyon jól ment, nyertük a kategóriáinkat.

Késő délután elkezdték kirakni a korábbi feladatok eredményeit, aztán jöttek az újabbak, egyre biztosabbnak tűnt a két ezüst érem. Dolhaiék előtt a sokszoros helyi bajnoknak nagy volt az előnye, őket a csehek utólagos manipulációi fenyegették. Nekünk az én hibás összesítésemből kimaradt egyik motoros célraszállás pontjai miatt akkor elérhetetlennek látszott az arany. Még nem volt meg az utolsó feladat eredménye, bár sejtettük, hogy megnyertük, de a várható különbség az ezüstöt adta ki a táblázatom szerint. A késő éjszakai eredmény is ezt támasztotta alá (összesítés még mindig nem volt).

Reggel Krisztiánnal örömmel állapítottuk meg, hogy egyre biztosabb a két ezüst, aztán megkezdtük a pakolást. Épp kötöztem a padokat az utánfutóra, mikor Thuróczy Bandi jött kerékpárral, hogy azonnal menjek vele. Bennem rögtön feltörtek a 2008-s lengyel EB emlékei, amikor a remélt győzelem helyett még a dobogóról is leóvtak bennünket, most is ettől félve nem mentem. Bandi visszafordult, és mondta, hogy valószínűleg jó hír van, de nem volt nála a szemüvege, de lefotózta az eredményeket, úgy gondolja mi vezetünk. Néztük a fotót, mi vezetünk. Azonnal mentünk a hivatalos táblához, csupa libabőrösen, tényleg: mi vagyunk az elsők! Nekünk volt egy 200 pontos célraszállásunk, míg a legnagyobb lengyel riválisunknak az 0 pontos volt, így a 118 pontos hátrányból 82 pontos előny lett!

 Most már csak ki kell várni az utolsó óvásokat is, és kicsiny csapatunk újabb nagy sikert érhet el. Kivártuk! Hiába óvtak a csehek, a Dolhai-Szőnyegi párostól nem tudták elvenni a VB ezüstöt!

A mi kategóriánk békésebb volt, szoros versenyben, de sikerült a VB arany!

Popham repterén is eljátszották a magyar himnuszt!

A csapatvezető (az Ő nyakában már sok-sok érem lógott) az érmesekkel 

Csuha Petinek köszönhetően néhány rövid hírt és fotókat találhattok az alábbi facebook oldalon:

https://www.facebook.com/Hungarian-UL-Team-155253194598966/

 

A VB hivatalos oldalán a részletes eredményeket megtalálhatjátok az alábbi linken:

http://www.wmpc2016.com

 

Ferinc Vince


Vissza a versenyekhez